Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe, Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe. Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle. Ott benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője.
Dörmög az öregapánk, szidja is a bolondos népséget, Egyszer tán eszére tér, s vége lesz a fura betegségnek. Észre tér, véget ér, elfogy a szerelem az emberből, Majd, ha a Duna vize visszajön a Fekete-tengerből.